Először is nem hiszem, hogy ahhoz, hogy bölcs legyen az ember, vagy legyen élettapasztalata, öregnek vagy már fél lábbal a sírban kell lennie. Mi van, ha valaki egy adott területen többet tapasztal, mint a másik egész életében nem.

Például, ha az ember egyedül nő fel családi okokból? Többet tud befele és kifele is figyelni. És ha társul ehhez egy elemző gondolkodásmód és megfejeljük a racionalitással?

Nem tudok igazán egyik "ágazatra" se állni (test / lélek / ész). Nem vagyok testépítő, aki fanatikusan diétázik és edzi a testét és szinte már mazochista módon (ezért lehet megköveznek...)
Nem vagyok spiritiszta sem, nem tudok fanatikusan hinni semmiben sem. Nem tudom kizárni a másik kettőt, hogy én csak a szellemi dolgokkal foglalkozzam. Sőt, zavar, ha valaki azt mondja, hogy magasabb szint, attól, hogy valaki nyitottabb nem hiszem, hogy magasabb szinten van, mint a többi...
Ellenben, van, hogy megfeledkezem magamról és fekete-fehérben látom a világot. Sok emberrel ellentétben attól, hogy racionális és elemző vagyok ez nem jelenti azt, hogy depressziós (pedig, mily' divatos ez manapság) vagy pesszimista vagyok. Csupán annyi, hogy nem színezem ki a dolgokat és nem észlelem az árnyalatot. Nincs rózsaszín köd sem...

Számomra ez a 3 dolog együttesen képezi azt amit sikernek tudok hívni az életemben, ez olyan "flow" érzés, szükségem van egy kis szünetre mikor a fejem kitudom szellőztetni, kell a testmozgás, mert ez, ami hiányában lustulok... kell a tanulás is, mely edzi az agyam. A test és az ész edzése után  a lélekkel való foglalkozás, ami testileg és agyilag pihentet, ilyenkor csak lefekszem az ágyra, veszek egy mély levegőt és elernyesztem az izmaimat.

Most a Január olyan volt, amit már régóta hanyagoltam. Programokra járok és találkozókat "szervezek" (ismerősi). Ezen programok, az Olvasókör, a Biblioterápia és jelenleg voltam Aranyalmán, ezek a programok jelképezik nekem jelenleg a racionalitást, a racionalitást/spiritualitást és a spiritualitást. Személy szerint a Biblio jelenleg a kedvenc, nem csap igazán egyik irányba sem olyan arany középút feeling és egész jól kikapcsol, a mellett, hogy gondolatokat szabadít fel.

Most voltam a Kubai Salsa ingyenes órán, helyben lehetett volna kedvezményesen bérlethez jutni... de helyben nem döntünk az elhamarkodott lett volna :D Így is folyamatosan lépkedek kijjebb és kijjebb a komfortzónámból (teljesedek kifelé/nyitottabbá válok). Mire odajutottam, hogy ott álltam a teremben és már nem sok választott el attól, hogy tanuljunk valamit és ránk újoncokra terelődjön a figyelem. Kezdett előjönni bennem a félsz, a lámpaláz, vagy csak csupán az újtól való félelem. Kezdett melegem lenni, de ez már jó jel, mert még 1,5 hónapja, ha valahova elkellet menni már kivert a víz, most már csak ott egy kicsivel előtte :D

Hogy is sikerült ebbe az irányba elindulnom? Hááát, kérlek szépen, ha csak az A (kiindulási pont) és B (jelenlegi helyzet) pontot említeném, akkor nézne a kedves olvasó, hogy ezeknek mi köze egymáshoz :) Nem húzom tovább az időt, eljutottam arra a pontra, hogy nem bűntettem és sanyargatom tovább magam és neki álltam leküzdeni a félelmeimet, majd -nem vagyok egészséges életmód guru sem - letettem a dohányzást, mert már munkába se tudtam menni biciklin (mert a 15 perc után levegőt se kaptam). Persze egyből és nem apránként és nem egyedül, non-profit céllal megemlítem Allen Carr könyvét: Végre nem dohányzom ("googlizz" rá)... Reklám vége... Rájöttem, hogy a zárkózottságom főleg az egészségügyi állapotomból kifolyólag tűnt annak :D Mert nem vagyok önsajnáltató, ha bajom van én azt magam akarom megoldani, max "kiöntöm a szívem" néha... de a többi embertől, csak ihlet szintjén fogadok tanácsot. Itt az a lényeg, hogy: "Hogy jó nekem?" és nem a: "Hogy mondta?", van ami alapból megy a spambe :D

A "szemléletváltás": nem bántom magam (más úgyis megteszi helyettem...) jelentette számomra az egyik változási pontot, majd, jött a hogy tehetem izgalmasabbá az életem: - más emberekkel. Majd, járhatok a saját kedvemben (legyünk önzők) nem akarok 26 másik embernek megfelelni, igazából 1 embernek akarok megfelelni és ő azon önmagam :D Fontos, hogy amit a tükörben látunk az tetsszen nekünk :) Előadás mód (karizma) beszéd a "tükörrel" növeli a hiúságot is, nem csak a kommunikáció készséget. Ha megvagyunk magunkkal jöhetnek mások a saját szórakozásunkra - persze nem a kihasználásról van szó, de ne megfelelni akarjunk másoknak, hanem kerüljünk olyan társaságba, ahol úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk :) Sokat jelent és lényeges ez a rész, nem bekerülni akarjunk egy társaságba, ahol megfelelni akarunk, hogy ne hulljunk ki, hanem olyan társaságot hozzunk létre, ami közös érdeklődésen/érdeken alapuljon, vagy csak pusztán kedveljük a társaságot. Mintavétellel ez könnyen összejöhet :) Csúnyán fogalmazva teszteld az embereket, hogy nyitottak-e az olyan emberre, mint te :) Ha nem van még ezer meg ezer más ember, nem kötelező mindenkivel kapcsolatba kerülni. Visszatérve az több embernek való megfeleléshez hozok egy példát: Mi van, ha egy gyereket több ember is nevel? Vagy mindegyikhez más maszkot húz magára és mindegyikhez hozz egy viselkedési formát, vagy beketyozik... Ezt felnőttkorában is megőrzi és le kell vetkőznie ahhoz, hogy egyszer önmaga lehessen és az élete az saját magáról szóljon és ne másokról.

(Megszabadulni a félelmektől)
Szembenéztem a félelmeimmel, elkezdtem programokra járni, ismerkedtem, köröket alakítottam ki magamnak, folyamatosan ismerkedem új dolgokkal és építgetem az életem ezzel kapcsolatban egyik ide másik oda, ismeretlent nem ítéljük ismertet is már csak akkor mikor kicsit megült (nem az első alkalom után és nem egyből utána). A kulcs az egészben, hogy mert én akarom, igaz úgy kezdtem mint az Igenember c. film főhőse, de most már sokkal jobb :)

Visszakanyarodva: nem vagyunk csak hús és vér élőlények ennél többek vagyunk, hisz élünk, vannak gondolataink és talán eszünk is, hogy ne rontsuk jobban el az életünk, kerüljünk ki a mókuskerékből, érezzük jól magunkat.

Most még el kell döntenem, hogy mindenre elmegyek, vagy a mennyiséget megpróbálom csökkenteni és inkább a minőségi dolgokra koncentrálok, amik jobban lekötnek/felszabadítanak :)
Még egy kört azért részt veszek mindenen, hogy elkerüljük az elhamarkodott döntést :) Aztán, ha valami hiányzik a képből úgy is keresek, nem gondolom lezártnak a dolgot, mert az igényem is folyamatosan változik.

És annak, akit a tánc érdekel: (mert ilyen is van) :) Ott helyben nem éreztem azt, hogy ebből kéne-e több vagy sem, meg amúgy sem segített a döntésben a helyi kedvezmény, mert nem az a pár száz forint, ami földhöz vág, nekem annyit megér, hogy átgondoljam a dolgokat. Így két nappal az esemény után (egyébként már másnap is) érdekel a dolog, ott helyben, amit mutattak nem ment, persze elsőre, mondhatnám. Kell egy alvás, hogy döntéseket hozzak, kell hogy memorizáljak és ez most is így volt. Hazajöttem egy nagy katyvasz volt a fejemben, hogy mit hogy merre, de ébredés után jobban emlékeztem és jobban is ment, nem vagyok reménytelen ^^" Nem mint, ha egyébként mást vártam volna :) A "Hogyan tudok belevágni a dologba?" kérdés válaszán gondolkodom még jelenleg, kicsit még informálódom, hogy mennyire elég egy bérlet és hogy fekszik ez az én időbeosztásomra esetleg, hogy tudom beiktatni. Mert érdekel... Mert kell nekem. Mert kikapcsol az agyam és mozgok :P Nem mellékesen, nehezen tudom kikapcsolni az agyam és kilépni a világból. Ugye: Cogito ergo sum. - Gondolkodom tehát vagyok... Ott nem gondolkodom, tehát nem voltam és erre is szükségem van, hogy ne legyek gondolkodó, csak mozgó :) Nem ragozom, úgy is van aki érti és olyan is aki nem :P

Továbbá a szociális dolgok, mikor megtalálod másban azt, ami te vagy, mint egy tükör és ebből társaságot formáltok és együtt építkeztek / teljesedtek / nyíltok :) Mindenki szépen megkeresheti a saját szinonima szavát, mert szerintem mindegy melyik áll itt számomra ugyan azt jelenti... mint a kígyó mikor gyarapszik és vedli le a régi ruháit szépen sorban. Amit eddig rosszul csináltam, nem az volt, hogy távolodtam az emberektől, akik nem értettek meg (nem volt közös érdeklődés), hanem, hogy nem kerestem és közeledtem olyan embereke felé, akik hasonlóak, mint én. Hogy milyen vagyok én? A megfigyelés állapotában másmilyen, mint a természetes élőhelyemen :) Meg most még ilyen, de később már ilyen sem. Elindultam a változás útján, ezért nem is érdemes kiragadni részeket a folyamatból... Igazából olyan érzés, mintha elindultam volna hazafelé :)

Végezetül álljon itt egy hétköznapi elcsépelt mondat: Az vesse rám az első követ...