2 éve írtam, hogy a karácsony szelleme kiveszett a szívünkből, most újra várjuk eljövetelét...

Karácsonykor, a család összeül, a gyerekek már tűkön ülve várják az ajándékbontást. A fenyő illata terjeng a lakás minden szegletében, keveredik a mandarin, a tea és a finomabbnál-finomabb fogások illatával.

De mi is az igazán fontos a karácsonyban?

Az ajándék? - Nem.
Akkor a kaja? - Nem.
A család együtt? - Igen =)

Kicsit bővebben fogalmazva: a hangulat nagyon fontos és ennek a megteremtése is kellemes időtöltésként nyilvánul meg. Emlékszem régen mikor még elmentünk fát választani, és a nagy hóban szánon húzhattam haza a karácsony egyik ékességét, akkor még nem gondoltam, hogy eljön az az idő is mikor ez már csak szép emlék marad csupán. Anya és Mama sürgött forgott a konyhában és jobbnál-jobb fogásokkal kedveskedett a családnak, de ami igazán fontos volt, de nem fogtam akkor még fel az igazán a szeretet volt, ami a karácsonyt szépé tette.

Ekkor nem voltak gondok, azt mindenki ott hagyta, ahonnan jött, ilyenkor az számított, hogy mindenki együtt és egymásra figyelt érezhető volt az összetartozás.

A mai rohanó világunkban ez mind kiveszett belőlünk, már nem az a kérdés, hogy milyen volt a karácsony, hanem, hogy - Mit kaptál karácsonyra?

Aki nem érti mire is gondolok, neki ajánlom: A kis herceg c. rövid kis olvasmányt Antoine de Saint-Exupéry tollából, A kis herceg és Róka rész, ami idevágó =)

Az ajándék már nem fontos, igazán nem tud boldoggá tenni, másra vágyom és az pénzben nem mérhető. A tárgyakban meg azt szeretem, amiben benne van a kezem munkája, mint ami az idei évben volt projektem: Videoton DC 2050 E

Kicsit elkalandoztam =)
Ünnepekre jó lenne a havazás, a fenyő illat, a régi családi mentalitás a közös ebédkor. Ha ezek megvannak azt hiszem más nem is szükséges elvégre a szeretet ünnepe és nem az ajándék mennyiségében mutatkozik meg a szeretet :)

Köszönöm az ihletet Arwen-nek :)