"Az öröm melyett az emlékek okoznak kellemes visszapillantást, a múltra nézve, egyfajta újra átélés és képesek vagyunk felidézni az akkori érzelmeinket..."

Sokan úgy gondolják a földön eltöltött életünk a mennyország, van aki szerint ez a paradicsom. Vannak emberek akik szerint a hallandóságunk egy próba, a nagy próba, ami a mennyországhoz vezető út. A boldogság ott van előttünk, megtaláljuk megismerkedünk vele és ez jelenti nekünk a mindenséget. Azt a mindent, amiért úgy gondoljuk megéri élni, ez a szeretet. Ha valakit nagyon megszeretünk, akkor egyúttal közel is engedjük magunkhoz, ezáltal megszünnek a gátlások, falak amiket magunk köré húztunk magasan az eget súrolva, lassan leomlanak. Ragaszkodunk a másik felünkhöz, az egységből, amit alkot ez a 2 fél. Erőt biztonságot és egyfajta nyugalmat ad a 2 félnek. Mindent megtennénk és fel is áldoznánk a másikért, ez a feltétlen tiszta szeretet, nagy horderővel bír, megváltoztatja az ember életét és foggal körömmel ragaszkodik a másikhoz időn és távolságon át. Igaz az ember is, mint a világon minden egyensúlyban él és nem képes végletekben létezni hosszútávon, ezért vannak kilengések. Ha a 2 fél útjai kettéválnak, akkor lassan üresség lép fel a hiánytól, amihez erő és bátorság szükséges, h fenntartsa önmagát. A fájdalom nagyon erős az üresség miatt, mintha az ember egy részét kitépték volna...

Az öröm melyett az emlékek okoznak kellemes visszapillantást, a múltra nézve, egyfajta újra átélés és képesek vagyunk felidézni az akkori érzelmeinket...

A távoli csillagokra nézve eszünkbe jutnak az emlékek, a szeretet, a vágy, h mi is oda tartozzunk, egy-egy egyéniség vagyunk "csillaglények", akik együtt tudnak, de egymás nélkül nem -élni. Életünk során szerencse kérdése, de megtalálhatjuk másik felünket, ha nem is sikerül, vagy valami miatt el kell engednünk a másikat, van egy erő, ami ezután is összetart és találkozásra késztett, de végülis a csillagok közt a csillaglények hazatérve egymásra találnak...