A karácsony szelleme számomra abból állt, hogy összegyűlt a család, közös ebéd, beszélgetés és ajándék osztás. / Az érzelmi része a fontos /

Amikor a gyerekeket már hónapok óta furdalja  a kíváncsiság, h mit kap karácsonyra, fehér karácsony lesz-e. A régen/régebben nem látott családtagok újra összeülnek egy nyugodt kellemes meghitt hangulatú 24-ei estén decemberben, mikor kint esik a gyönyörű ragyogó fehér hó, bent meleg járja át az emberek fáradt meghűlt testét és a karácsony szelleme beköltözik a házba.

Mikor én is kicsi voltam örültem, h karácsonykor együtt a család, kaja az asztalon különféle fogások. Desszertként sütemény szolgált, kilószámra habzsoltam a sűrített tejet :)

Az utcákon lovaskocsik, rajtuk beöltözött mikulások, a város karácsony hangulatában, fehérbe öltözve. Ez jelentette számomra a telet, decembert.

Azóta sok minden változott egyre kevesebb hó esett, vagy csak én nőttem? De fehér karácsony is ritkább, több mint tíz év emlékei váltak áldozatává a felejtésnek. Mikor a mama otthonkájában sütött főzött, sürgött forgott. Nagy készülődés előzte meg a karácsonyt mindig. Mi akkortájt még ott laktunk.

Az ebéd utáni játszások, amik az ajándékosztást megelőzték és gyerekek várták kíváncsian és vágyakozóan azt, h meglássák mit is rejt az ajándékdoboz valójában.

A mama volt akkor is a kedvenc az unokák számára...

Sok éven keresztül tartható volt ez a helyzet és lassan kopásnak indult a hagyomány, valahogy a karácsony örömét, nyugalmát felváltotta, az h ki mit szeretne kapni, h kinek mit adjunk. Lassan de biztosan elkezdett az ajándék körül forogni az egész, elveszett a meglepetés érzete, azzal hogy mindenki tudta mit kap, hisz ő kérte.

A hó nélküli hideg karácsony, illúzió romboló hatásán át eljutottunk addig, h anyám bejelentette amit már jó pár éve tervezett, hogy nem lesz karácsony hisz csak pénzkidobás amit anélkül is meg lehet csinálni és ezért semmi értelme.

Ez lett a vége tavaly: