Decemberben a sulinapokon ismertem meg jobban egyik régi koli társamat őt Gabinak hívják, körülbelül 3 hónapig próbáltam vele összejönni. Bele is szerettem igaz csak hitegettet, de szép is volt ez a tudatlan időszak, kb. olyan volt mintha "párkapcsolatban" élnénk és mégse. Volt idő mikor azt hittem, hogy együtt vagyunk, sokszori akár komoly szavak kifordításával, de érzéseim szerint közel kerültem hozzá. Utána elmondta, hogy előző kapcsolata miatt nem képes új kapcsolatba belekezdeni. Nem szereti a kötöttségeit és maga a "kapcsolat" szót se, ha rá mondják. Röviden bizalommal vártam, hogy majd túl teszi magát ezen és akkor szabad a pálya. Türelmesen vártam és adtam neki a szeretetemből, amit így-úgy mintha viszonozni látszott. De utólag kiderült, hogy erre se tartja képesnek magát, azt mondta, hogy ha képes lesz egy kapcsolatra, akkor ezt jelzi felém. Ezután közölte mivel nyílt lapokkal játszunk nem lesz ebből egyhamar semmi se :( Egyszer csak msn-en írt, hogy "te is arra gondolsz amire én... hogy, nekünk többet kénne... nyelvet tanulni." Ezt másképp nem tudtam értelmezni csak a kettővel ezelőtti beszélgetésünkre, hogy majd jelezz felém, én azt hittem ez az a jelzés. Hát bebuktam nem az volt hanem ez egy kezdeményezett hozzánk semmiféle közű álkommunikáció (lehet más jobban meg tudja ezt fogalmazni, ha olyanról beszél 2 ember, ami nem történt meg nem is fog csak egy téma ami közel áll a "mi lenne ha..." gondolatmenethez mégse azonos vele). Én annyira szerettem volna azt, hogy együtt legyünk, hogy ezt igaznak hittem. 2 nap beleélés után közölte, hogy ez csak egy ilyesfajta mellé beszéd volt. De ő se gondolta, hogy elhiszem. De ha nyílt lapokkal játszunk akkor, egy ilyen után mért ne hinném el?

Na végül is semmi gond bár elég szomorú voltam a dolog hamis mivolta után. Gabi jött látta és mondta, hogy beszéljünk 4 szem közt. Ekkor azt mondta, hogy ne legyek szomorú, mert az neki nem esik jól inkább hibáztassam őt a történtek miatt. Ekkor már eléggé úgy álltam, hogy nem tetszésemet jeleztem felé az állandó önokolás miatt. És eljátszottam a gonoszt, mondtam neki, hogy "Akkor nem leszek szomorú, ha a dolog miatt nem hibáztatja sohase magát!". Ez valóban gonosz volt, de kompromisszum képes is mivel neki nem tetszett az, hogy szomorú vagyok, nekem meg az nem tetszett, hogy önmagát hibáztatja állandó jelleggel. Aztán egy könny folyatáson és 1 óra téli fagyoskodásunkon keresztül barátként, de mégis általam magas érzelmi síkon jól érzetük magunkat együtt és az ölelés se maradhatott el.

Sokan abban a tudatban vannak, hogy a szexnél nincs jobb érzés a világon azoknak ajánlom próbálják ki szeretet nélkül. Na úgye, hogy nem olyan jó és felemelő. Ez is bizonyítja, hogy szex nélkül is érezheti az ember erős szeretettel is a "mennyekben". És fizikailag csak ölelés volt és puszi semmi más. Aki ezt nem érti az sajnálhatja magát és a saját természetét.

Utána egy jó darabig nem is volt semmi hasonló érzésem, lassan a szerelem elmúlt, de mégis többet érzek iránta, mint amit a barát átlagos megfogalmazása jelöl.

A kedd esti búcsúzásom volt még egy ilyen felemelkedett felsőbb síkú szeretet érzetem. Ami ugyancsak nem a szerelem kategóriába tartozik nálam - tudom mi a szerelem volt már nem is egyszer résszem benne. - Én inkább "szellemi beteljesülésnek" hívnám.

...Zene hallgatás közben ex-álmaim nőjével kettesben, majdnem tejesen - szemben - egymás ölében ölelkezve. Gabi nem akarta, hogy elmenjek én meg örültem ennek és nagyon meghitt erős nagy szeretet teljes érzéssel. Ez volt, még se fáj a szívem, hogy nincs itt velem, és ez jó, hogy nem fáj ;)