Ez nem a Happy End sztori, már kezdem unni, mért nem lehet olyat csinálni, mint a szar filmeknél, hogy egyszerűen fogom azt kiveszem és "eltüntettem" és rakok be egy vígjátékot? Vagyis ha nem tetszik az életem, fogom kilépek és kérek egy másikat. Nem emlékszem, hogy én ezt a sorsot választottam.

Ezen poszt megírásán gondolkoztam elég sokat, hogy miről is szóljon, mert nem vagyok híve az előre tervezett dolgoknak, sokszor jobban szeretem a spontaneitást.

Ezúton is szeretném bejelenteni, hogy felhagyok az órákig tartó CSS újra/átírásával.

Történt, hogy lejárt a hűségnyilatkozat és csomagot akartunk váltani, mert 1 Mb/s nem a világ...

Múlt hét óta a mi rendszergazdánk a suli fő rendszergazdája lett. Ami azt jelenti, hogy Mek Mester, ha netet talál az intézmény területén, fogja magát és tesz róla, hogy ne legyen vagy 4 órán át.

Az utóbbi napok és hetek nem sikeredtek jóra, remélem ennél már jobb lehet csak. Ezzel kapcsolatban csak az egyik kedvenc filmem, a Galaxis útikalauz stoposoknak jelmondata jut eszembe: "DON'T PANIC!"

Régóta nézegetem, hogy van 3 licences Office csomag, 16.990 Ft-ért ami szerintem elég baráti ár érte.

Bejelentkező rendszerrel szórakozom már egy ideje már lassan kikészít a dolog... Azért egy struktogramnak tudnák örülni... Egyik kedvenc olvasmányomat nyálazgattam még :D

Egész nap itt szenvedtem már a beléptetés se nagyon fekszik...

Maradok abban, hogy nem időzítem az írásaimat... Írok amikor eszembe jut valami...
Ez egy olyan írásnak ígérkezik, hogy hogyan lettem - csúnya szóval - kocka.

Kb. '95 környékére tehető a dolog, amikor elkezdtem számítástechnikát tanulni. Akkor tájt unokatesómék vettek egy gépet emlékeim szerint a gép konfigurációja a következőképpen alakult:

- AMD 166 MHz proci
- Valamilyen vidkari 4 MB körüli
- Húszon-valahány colos monitor
- Kb. 32 vagy 64 MB memória
- HDD: 1,6 GB

Ez a konfig az időtájt fél milla körül lehetett. Nagy érdeklődéssel voltam a technikai újdonságok felé.
Ennek a használatát tanultam meg. Emlékeim szerint Windows 95 vagy még talán 3.1 is lehetett a PC-n.

Anno akkoriban lehetett, hogy felmerült a pletyka, hogy a sulink megnyert egy pályázatot és egy tantermet sikerült nekik betelepíteni az akkori vadi újnak számító P2-esekkel. Az iskolának külön bérelt vonalú internete volt. Mindig szerettem a számtech órákat, csak én pont a tagozatmentes, sima osztályba jártam és nálunk az oktatás abból állt, hogy elméletben megtanították a PC felépítését (persze akkor még egyszerűen). A felsősöknek volt az oktatás és kemény 4 év alatt láttuk a DOS-t, a Win '95-öt, a Win '98-at és az akkori csodát az első igazi hálózati Windowsok egyikét a Win NT 4.1-et. A feladat már túl-túl egyszerű volt:
- Kis Floppy (!) formázása, átnevezése
- Mappa létrehozása, másolása, áthelyezése, törlése
- MS Word, Excel, Power Point használata (MS Office '97) (nagyon alapok kb. csak szöveg beírás pár kép)
- Internet böngészés (talán csak a feladatok után, azt hiszem ezt nem is tanították)

Szükségem volt e mellett az önképzésre, mert már a könyökömön jött ki az alapok gyakorlása 4 éven át (!).

Az iskola mellett unokatesóm segítségével megtanultam "programozni" (ez akkoriban még nagyon ritkaságba ment ) Kezdtem az elején a Quick BASIC-kel ez volt olyan '98 környékén amikor apám karácsony környékén megajándékozta magát a következő konfiggal:
- Intel Pentium 300 MHz
- RAM: 128 MB (kb)
- HDD: 5 GB
- 3DFX VooDoo Banshee ?? MB vidkari
- Sound Blaster AWE 16 bit (akkori legjobb)

Ezen is BASIC-eztem ezerrel, mert szerettem, hogy amit kitalálok valóra tudom váltani ( tévhiteket félretéve nem voltam/vagyok profi - ez még mindig csak hobbi szinten megy)

Utána a Basic határait is megtaláltam valamennyire ki is merítettem. Jött szépen sorban a Turbo Pascal (akkoriban 6-os verzió - nagy szó volt a DOS-os egértámogatása)

Következő állomás már olyan 7./8. -os koromban volt a Borland Delphi (ez nagy lépés volt, mert ez Windowson grafikusan működött és először itt találkoztam az Objektum Orientált programozással - sok helyen OO-nak rövídítve, most sok embernek a rémálma)

Közben az évek során jó pár felhasználói versenyen vettem részt akkoriban szerettem versenyezni, megvolt a versenyszellemem, azóta a versenyek már ellaposodtak utoljára 9. osztályban voltam.

Anyám sokat ódzkodott a PC-vel kapcsolatban, hogy amíg ő keres addig nálunk nem lesz gép. De ez is lassan megoldódott kezdtem '98 után egy P1-essel:
- Intel Pentium 133 MHz
- Quantum Fireball 1,2 GB winyó
- S3 Trio 4 vagy 8 MB vidkari
- RAM: 64 MB
- Sound Blaster 16 kompatibilis zajkeltő (minősége olyan volt, hogy ha húzta az ember az egeret akkor zúgot, ha a CD olvasó felpörgött akkor is és akkora volt mint a fejem)
- Fekvő ház (IBM)
- Halála: A hangkártyazárlata miatt az alaplap is leégett :S

7-ben kaptam még egy használt gépet (ez a mai napig megvan, bár már szolgálaton kívül, de nem volt szívem kidobni) Most arra vár, hogy linuxos webszeró legyen. Konfig:
- Intel Celeron 300MHz
- ASuS P3B-F alaplap Intel 440BX chipkészlet (Régi etalon, de szeretem, mert ASuS :D)
- SB 16 kompatibilis hangkari
- RepoTek 10/100-as hálókari

HTML-t teljesen egyedül tanultam meg, fogtam letöltöttem pár honlapot, szétszedtem a kódjukat (buheráltam a TAG-eket) és újra felépítettem így tanultam meg, nem nagy cucc ennél még angolul is nehezebb tanulni :D

Mindent úgy éltem meg, mint egy élményt az "ismeretlen" mindig érdekelt és volt egy kis technikai alap hozzáértésem is :D Imádtam barkácsolni is, anyám csak fogta a fejét mikor a PC-nket teljesen szétkaptam az utolsó csavarig és azt mondta, hogy többet nem lesz gépünk, ha nem tudom összerakni és összeraktam se perc alatt :D (Ezt a P1 -esnél kezdtem)

Aztán a P2-es után áttértem a "világos" oldalra :D, AMD gépeim lettek.

Flashback: 2004-ben már Borland Delphi-ben "programoztam" (helyes állítás: kódolás), HTML-t buheráltam gépet szerelgettem. Plusz a bővítési és program frissítési láz :D